Nem értem teljesen, hogy miért, de valahogy mégis szeretlek. Mindazok ellenére, ahogy bánsz velem, hogy csak játszol velem, mégsem tudlak feledni. Akárhogy szeretném, itt a szívemben odáig vagyok érted, bármennyire is fáj ez.
Néha azt kívánom, bárcsak valaki ugyanúgy bánna veled, ahogy te teszed velem. Csak éreznéd a fájdalmát a szerelemnek, amit tudsz, hogy soha nem fogják viszonozni!
Van mikor úgyérzem utállak, legalábbis ezt szeretném érezni. De valahol mélyen a szívemben tudom, hogy ez sosem fog bekövetkezni, mivel annyira szeretlek, hogy nekem fájna ha megpróbálnálak utálni.
Barátok vagyunk... Félek bevallani, hogy már másképp érzek irántad,szerelmes lettem beléd. Miért félek? Mert ha te nem érzel így azzal tönkretenném a barátságunkat, és az esélyemet, hogy legalább melletted legyek.
Legrosszabb érzés, mikor elmondod egy fiúnak/lánynak, hogy beleszerettél, és ő nem is foglalkozik vele.
Az arcomon széles mosoly, de a szívem belül darabokra tört!!